Vannak olyan könyvek, melyek véletlenül találnak rám, nem időben, mégis el tudnak varázsolni, vagy szimplán elgondolkodtatnak az életről, a hozzáállásomról, a gondolataimról.
Fülszöveg
Egyszerre szívbemarkoló és szívmelengető regény életről, halálról és a családról. A Komfortos mennyország kedvelőinek figyelmébe külön ajánljuk.
Nem mindennapi perspektívából szemléli életét Madeline. Özvegye, Brady és lányuk Eve friss gyászukkal küzdve lassan felismerik, hogy anyaként és társként központi szerepet töltött be az életükben és azt, hogy nem lesz könnyű nélküle megtalálniuk a hangot egymással.
Eve, a tipikus kamasz, légüres térben találja magát: barátai és John, akivel már régóta együtt jár, nem tudnak mit kezdeni a lelkiállapotával. Bradyt pedig porig sújtja az önvád. Miközben igyekszik, hogy ha korábban nem is, legalább a nehéz helyzetben helytálljon apaként, Eve-vel lassanként kialakítják új életüket.
Ebben – Madeline szándéka szerint, aki egyelőre mintha nem csak a szívünkben élne tovább – helyet kap még valaki, akinek a segítségével itt hagyott szerettei talán újra boldogok lehetnek…
„Érzelmi utazás a szeretet, a veszteség, a gyász és a feloldozás földjén. Imádtam minden szereplőjét.” – Lisa See, a Hóvirág és a titkos legyező című könyv szerzője
„Valóságos kincs ez a regény a könyvek tengerében. Fájdalmas és okos történet, reményt adó befejezéssel.” – Diane Chamberlain, a Kegyes hazugságok című könyv szerzője
Eredetileg: I Liked My Life (2017)
Szerző: Abby Fabiaschi
Kiadó: I.P.C. (2017)
Fordította: Sinka Erika
Oldalszám: 416
Műfaj: dráma
puhatáblás
Kedvenc idézeteim
1)
De ha képes vagyok mások gondolataiban olvasni, akkor arra is képes vagyok, hogy befolyásoljam a tetteiket, nem?
2)
„Nem kaphatjuk meg mindig, amit szeretnénk, de aztán egyszer rájövünk, hogy mindig azt kapjuk helyette, amire szükségünk van.”
3)
Annyi minden van, amit nem merek kimondani, hogy csöndben megszűntem önmagam lenni.
4)
- Tartsa észben, hogy ha valaki soha nem nyitja ki az ajtót, akkor egyszer csak már nem lesz, aki bekopogtat rajta.
5)
(…) És most képzeld el, hogy mennyi mindent nem tudtál te az édesanyádról.
- Mert sohasem kérdeztem.
- Nem. Nem. Hanem mert nem akarta elmondani neked. Nem mindig tudjuk, hogy a dolgok miért történnek vagy miért úgy történnek, ahogy, de mindennek, mindennek mindig sokkal mélyebbre nyúlnak vissza a gyökerei, mint gondolnánk. Minden megélt tapasztalatunk hozzájárul a fejlődésünkhöz, és segít kezelni a következőt.
6)
Szeress, légy együtt érző és megbocsátó. A düh olyan, mint egy horgony, nem enged továbblépni.
Gondolatok
Ez tipikusan az a könyv, ami, ha nem akciós, sosem veszem le a polcról. Nem tartottam volna érdekesnek sem a külseje, sem a fülszövege alapján. Biztos, hogy vannak, akiket megfogott volna, mert nem semmitmondóak, csak az én világom némiképp sötétebb, témájában és műfajában is távolabb áll tőlem.
Legalábbis, ezt hittem.
Hamar el tudtam olvasni. Voltak gyengébb részei, amiket átugrottam volna, viszont a többség az tetszett. Jól felépített írás. Három szemszögből látjuk a történetet. Az anya, az apa és a gyerek szemén keresztül járjuk végig a gyász útját. Azt az utat, ami eleinte darabokban van, s szép lassan a végére kialakul a történet, és megtudjuk, mi történt.
Szomorú, és tanulságos, aki átment egy anya vagy szülő elvesztésén, azt jobban megérinti. Talán még reményt is adhat.
Nem csak a gyászról tanul olvasás közben az ember, hanem saját magáról is, az érzéseiről, akár élő, akár holt felé, bármilyen érzelmi viszonylatban.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése