„Az Egyesülés 3.”
Hú, nem is tudom, hol kezdjem. Csalódott vagyok egy picikét, főleg, ha tudjátok, hogy viszonyulok a szerzőhöz, az előző könyveihez ebből a sorozatból.
Fülszöveg
John Scalzi díjnyertes, nagyszabású és kalandos
űroperája lebilincselő végjátékához érkezett.
Az Ár, az Egyesülés bolygóit összekötő csillagközi útrendszer összeomlása felgyorsult. Egész naprendszerek – és emberek milliárdjai – szigetelődtek el egymástól. Noha az összeomlást tudományos módszerekkel megjósolták, sokan még a tagadhatatlan és temérdek bizonyíték dacára is inkább nyerészkedni akarnak, miközben az emberiség történelmének legnagyobb birodalma a végóráit éli.
II. Grayland emperátor végre visszaszerezte a birodalma feletti hatalmat az ellene áskálódóktól és az összeomlást tagadóktól. De a „hatalom” illékony, és miközben Grayland minden erejével azon van, hogy a lehető legtöbb alattvalóját megmentse az elszigetelt nélkülözéstől, az uradalma ellen lázadók minden lehetséges módot megragadva egy végső, kétségbeesett támadást indítanak ellene, hogy megfosszák a trónjától és a befolyásától. Grayland és fogyatkozó szövetségesei kénytelenek minden szalmaszálat megragadni, hogy nemcsak önmagukat, de az egész emberiséget megmentsék. Azonban lehet, hogy minden erőfeszítésük sem lesz elég.
Vajon Graylandre az emberiség megmentőjeként fognak emlékezni, vagy úgy, mint a történelem utolsó emperátora?
Eredetileg: The Last Emperox (2020)
Szerző: John Scalzi
Kiadó: Agave Könyvek (2020)
Fordította: Benkő Ferenc
Oldalszám: 272
Műfaj: sci-fi
puhatáblás
Kedvenc idézeteim
1)
Nadashe felhorkant. – Más szóval gyávák.
- Ők úgy mondanák, a kiszámított kockázatban hisznek – helyesbített Proster.
2)
Kiva Lagos elmerengett, igazából milyen könnyű bárkit bármikor elérni, ha az ember a) elég magas rangú, illetve b) ha hajlandó világnagy seggfejként viselkedni.
Gondolatok
Szerettem is, meg nem is. Nem tudom, hogy a szeretet mennyire szól John Scalzi személyének. A történet könnyed, néhol túl szabadosan íródott. Hozzá híven humoros. Ez mindenképpen a pozitív kalapba kerül. A történet semmi újdonsággal vagy extrával nem szolgált. A karakterek többsége annyira nem árnyalt, az elképzelés és az elnevezések (Ár, zúgó) továbbra is jók. Tetszett, hogy egy szereplő sincs biztonságban, bár nincs benne annyi hentelés, mint a Trónok harcában. Sokszor a főbb szereplőkkel is kegyetlen volt; a nagyok eltűntek, a kicsik felemelkedtek.
Megvan a Scalzi-hangulat, de valahogy mégsem kerek az egész. Keltett bennem – főleg a vége – némi feszültséget.
Pár könyv óta azt érzem, hogy a pénz és a nyomás elvesz a minőségből. Nem rossz, nem hard fokozat, de egyre inkább felhígított sci-fi.
Az örökösen káromkodó, talpraesett Kiva lett a kedvencem. Nadasha habkönnyű gonosszá vált. Marce mindig is árnyék volt. II. Grayland meg olyan, mint egy mindenkori vezető: hadakozik mindennel és mindenkivel. S mindeközben mindenki kezéből elfolyik az értékes idő.
Az alaptörténet, az alapfeszültség az ismert civilizáció vége. A felszínen, az előtérben politikai intrikák zajlanak. A szereplőkön belül feszültségek dúlnak. Ez már az első két rész alkalmával is jól kijött, és szép lassan építkezett a végkifejlet felé. S pont ezért érzem azt, hogy káosz lett a könyv.
A karakterek jelmondatai: Most mi lesz? Nem tudom. Nincs időnk. Titok. Meg lehet menteni mindenkit?
Lezárták a szálakat, ez tény. Csak nem jó ütemben. Hagy maga után űrt, kapkodós, mintha nem lenne kerek egész. Látszólagos magyarázatok rogyásig. A vége katyvasz. Látszik rajta, hogy nem trilógiára készült.
Inkább fiction, mint science.
Van benne olyan szál, ami spin-offként működhet is akár, de többet ne kapkodjunk.
Scalzi ponyvaíró. A komolyabb lélegzetvétel még várat magára. Jó szórakozás, de továbbra is a Vének háborúja a kedvencem. Ha valaki szeretne vele ismerkedni, inkább azt olvassa.
Az első részről ITT írtam.
A másodikról ITT.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése