„Az Egyesülés 1.”
Nem nagyon szeretek e-bookot olvasni laptopon, mert úgy érzem, nem haladok. Tényleg nem, mert kifolyik a szemem. Rengeteg ilyen könyvem van, és ha papíralapúban nins megfelelő, akkor marad ez.
Így esett, hogy bő egy hét alatt olvastam el ezt a kötetet.
Fülszöveg
Egy új világban játszódó űropera-sorozat első kötete a Vének háborúja Hugo-díjas bestseller-szerzőjének tollából.
A világegyetemünket a fizika törvényei uralják, így nem lehetséges a fénysebességnél gyorsabb utazás. De egy dimenziókon túli mező, az Ár felfedezése mindent megváltoztat. Az emberiség elérheti a téridő bizonyos pontjait, melyeket át számtalan naprendszerbe eljuthat. Az emberiség kiárad a Földről az űrbe, idővel megfeledkezik a gyökereiről, és új birodalmat alapít, az Egyesülést. Alapelvük, hogy egyetlen emberi előőrs sem maradhat meg a többi nélkül. Ez biztosítékot jelent a csillagközi háború ellen, de egyben az uralkodás záloga is a birodalom vezetősége számára – a rendszer azonban nem hibátlan, és erre néhányan rájönnek.
Egy tudós az élete kockáztatásával próbálja tudatni az uralkodóval, hogy a birodalom az összeomlás szélére került. Az egyik kereskedőház sarja ördögi összeesküvés nyomaira bukkan. Az Egyesülés új császárnője pedig veszélyes hazugságokkal és árulással kénytelen megküzdeni, miközben körülötte kitörni készül a forradalom.
Míg mindhárman versenyt futnak az idővel, hogy megmentsék az emberi civilizációt, az ellenfeleiknek egészen más terveik vannak.
John Scalzi a világhírű Vének háborúja-sorozat után ismét bizonyítja, hogy miért tartják korunk egyik legjobb űropera szerzőjének. Az összeomló birodalom izgalmas nyitánya egy új, grandiózus sorozatnak, az év kihagyhatatlan sci-fije.
Eredetileg: The Collapsing Empire (2017)
Szerző: John Scalzi
Kiadó: Agave Könyvek (2017)
Fordította: Benkő Ferenc
Oldalszám: 312
Műfaj: sci-fi
puhatáblás
Kedvenc idézeteim:
1)
Mindenki meg akarja majd mondani neked, mit kell tenned. De nem muszáj mindig engedned.
2)
- Akkor legyen hét nap.
- Mégis mire? – érdeklődött Magnut.
- Hogy valami kurva csoda kihúzzon minket a szarból – felelte Kiva. – Nem túl nagy kérés, ugye?
3)
A harmadik sorból pedig Amit és Nadashe Nohamapetan bámult mereven Cardeniára, mintha holmi hosszú távú terv, vagy oldalszalonna lenne.
Vagy mindkettő, gondolta Cardenia.
4)
- Hanem, hogy ki hisz neki.
- De ha ez az igazság!
- Drága kislányom! – mondta Huma mosolyogva. – Komolyan úgy gondolod, ez jelent még valamit?
5)
De megvan a különbség az emberben rejtőző értelem és az állati ösztön között, amely arra készteti, hogy azonnal kapaszkodjon meg valamiben.
Gondolatok
Kicsit elfogult vagyok Scalzival kapcsolatban a Vének háborúja óta. Tudom, hogy sci-fi ponyva, de engem elszórakoztat. Most rájöttem, hogy nemcsak azért nem tudnék jó tudományos fantasztikumot írni, mert addig terjed az értelmem, hogy hajó meg irányítógombok, hanem, mert egy nagyobb összeesküvést nem tudnék rendesen megszőni. Igazság szerint, ha a történetről levesszük azt, hogy az űrben játszódik, akkor egy politikai, intrikával teleszőtt mesét kapunk, ami bármikor, bárhol játszódhatna.
Kiva, baszd meg! Az egy oldalra jutó káromkodások meghaladják a szembarát üzemmódot. Nem azt mondom, hogy zavart, de azt sem, hogy nem így van. Sokkal szabadabb szájú regény lett ez, amiben egy tökös nő nem attól az, hogy merész, hanem attól, hogy olyan stílust enged meg magának, amin a normál életben is kamillázni tudok. Persze, ilyen is kell.
Azt hiszem, ez inkább sci-fi mese. Tény, meg kell küzdeni azokkal az olvasmányokkal, melyeket fizikusok, matematikusok írtak (Cixin Liu, Greg Egan), viszont kell olyan irodalom is, ami bevonzza az embereket a sci-fi világába, Scalzi pedig erre tökéletes.
Olvasmányos, szórakoztató, nekem a karakterek többsége is tetszett. Az is, hogy több szálon indulunk el, ami a kötet végére összefolyik, és ott van befejezve az első rész, hogy várjam a másodikat, mi sül ki belőle. Ugyanis ez egy új sorozat első kötete, s ezért sem akarom elásni a hézagokkal együtt.
Megmaradt a régi jó szokásánál, hogy egy feszített légkört humorral old. Váltogatja a karaktereit, az akciót az ármánykodással.
Nekem tetszett, hogy a háttérvilágot elnagyolva kapjuk meg, részleteiben építi fel. Nyilván megvolt az alapkoncepció, egy jól működő Egyesülés. Az emberi kolóniákat, akik igen furcsán telepednek le itt-ott a világűrben a kényszer miatt (föld alatt, állomásokon), az Ár köti össze, így hozva létre a bolygóközi kereskedelmet. Megvan az autokrata államszervezet, és a népbutító vallási háttér. Aztán ott vannak még a hatalomra törők, mint a teljesen nem szimpatikus Nohamapetan-ház, aminek karakterei igen tenyérbe mászóra sikerültek.
Karakterek szempontjából megkapjuk Cardeniát, az újdonsült én csak megkaptamacímetdeakkormegmentemavilágot emperátort. Marce-t, a félszeg, de helyes és belevaló tudósfiúcskát, valamint a nagyszájú örököslányt, aki kihúzza magát mindig így vagy úgy a csávából.
Ha őszinte akarok lenni, ez az univerzum egy sakktábla. Scalzi feltette rá a bábukat, megrengette őket. Valaki elesett, más állva maradt, és mindenki régen máshol áll, mint ahol kezdett.
Lehet azt mondani, hogy az egyes elemeket máshonnan nyúlva. Úgy vagyok vele, bevezető kötetnek nem volt rossz, lássuk a többit! Komolyabb ítéletet inkább a későbbiekben hoznék.
Ajánlom azoknak, akik ismerkednének a sci-fi világával, vagy könnyedebb szórakozásra vágynak a műfajon belül.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése