Nagyon nehezen vettem rá magam, és azóta is a baráti körben +bugris tigris” néven hivatkozok rá, már, ha van olyan, aki olvasta, vagy témában vagyunk. Csúfolódásom inkább filmből vett, mintsem a nem tetszésnek szól, ugyanis ebben a könyvben van a legjobb eddig elolvasott karakterfejlődés!
Fülszöveg
Ez egy aranykor volt, a kalandozások, az intenzív élet és a durva agónia korszaka. Vagyon és tolvajlás, fosztogatás és erőszak, kultúra és bűn korszaka. A szertelenség kora volt, a különcök elbűvölő évszázada…
A dzsauntolás – helyváltoztatás, pusztán az elme erejével – alapjaiban rendítette meg és fenekestül felforgatta a társadalmat. A Naprendszer kettészakadt; a Belső Bolygók és a Külső Holdak közötti gazdasági feszültség véres, kíméletlen háborúvá eszkalálódott, minden készen állt arra, hogy az emberiség elpusztítsa önmagát.
Gulliver Foyle, harmadosztályú segédgépész százhetven napon át sodródott az űrben egy kilőtt teherhajó roncsán. Egy tudatlan barom, aki megadóan várja a halált. Ám egy napon feltűnik egy hajó, egy testvérhajó, mely megmenthetné, de sorsára hagyja… Foyle bekattan, és a közönyös átlagember nem létezik többé.
Szörnyetegek, különcök és hóbortosok kora ez… és ebben a forrongó huszonötödik században veszi kezdetét Gully Foyle ádáz bosszújának története.
Minden idők egyik legjobb science fiction regénye!
Eredetileg: The Stars My Destination (1956)
Szerző: Alfred Bester
Kiadó: Móra (1990)
Fordította: Nemes István és F. Nagy Piroska
Oldalszám: 232
Műfaj: sci-fi
puhatáblás
Kedvenc idézeteim
1)
Milliókat hülyeségre, de egyetlen centet sem entrópiára! Ez a jelmondatom.
Gondolatok
Imádtam, és minden alkalommal, amikor lehetőségem adódik rá, csak ajánlani tudom a bevezetőben foglaltak miatt. Gulliver Foyle az egyik legjobban összetett karakter, és ő tényleg eljut A-ból B-be. Ösztönös, mindazonáltal a környezet és az események is formálnak rajta.
Ez a történet a cyberpunk őstojása, hiszen bőven az előtt íródott, hogy létrejöttek volna a műfajban azok, amiket klasszikusnak bélyegzünk.
Bester vette az egyik klasszikust (Monte Cristo grófja), amit újító szellemű ötletekkel megtűzdelt, amitől életre kelt a történet. Meghaladta a korát, ám még mindig aktuális.
Szeretem a bosszútörténeteket, ha az élvezetesen van megírva amellett, hogy eldönthetjük, milyen a kapcsolatunk a főszereplővel, a felépített világgal, az hogy rezonál a mai korral, mi hogy vélekedünk a világunkról, s hol a helyünk a dolgok rendszerében.
A science része nekem kevésbé erős, a fiction annál inkább, mert a gondolatokra, érzékekre, érzelmekre épít.
Amennyire nem érdekelt, annyira belezúgtam.
Foyle antihős. Az ember akkor lép az útjára, amikor megsérül. Ő a Nomádon kapirgál, s amikor magára marad, akkor szólal meg a vezérhangya a fejében. Vagyunk így vele sokan, s mind tudjuk, az önismereti út, a fejlődés, se nem rövid, se nem könnyű út.
BTW, Nemes István munkásságát imádom. Itt sem csalódtam a fordításban.
Foyle mindent a bosszú alá rendel. Eleinte nem szerettem, de azzá vált.
Nincs pihenés két jelent között, és nincs happy end.
És ez nem is baj.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése