Rajaniemitől eddig csak a Kvantumtolvajt olvastam, aminek a folytatásai is tervben vannak. Most viszont, hogy a kezembe került az Öröknyár, nem volt kérdés, hogy elolvasom. Vágytam egy sci-fire, aztán az lett belőle, hogy vegyes érzelmek kaptak lángra.
Fülszöveg
A Brit Birodalom felfedezte és sikeresen gyarmatosította a túlvilágot,
így az 1930-as évek Európájában a halál már régóta nem a rettegett
vég. A britek éteri fővárosa, Öröknyár minden elhunyt alattvalót
szívesen lát, azonban másvilági egyeduralmukat komolyan fenyegeti
a bezárkózó, egyre erősebb Szovjetunió, amely saját istent teremtett.
A fokozatosan elvaduló konfliktus árnyékában két nagyhatalom kémei
vívják háborújukat az élők és a holtak között. Amikor a brit hírszerzés
egyik ügynöke, Rachel White rájön, hogy valaki a szervezetből a
szovjeteknek dolgozik, minden kockára kell tennie, ha le akarja fülelni
a kémet. Apró bökkenő, hogy a gyanúsítottat nem pusztán befolyásos
emberek védik, hanem valószínűleg már régen nem is él…
Eredetileg: Summerland (2018)
Szerző: Hannu Rajaniemi
Kiadó: GABO (2019)
Fordította: Juhász Viktor
Oldalszám: 344
Műfaj: sci-fi
puhatáblás
Kedvenc idézeteim
1)
Hirtelen ismét félig kísértet, félig élő ember volt, egy két lábon járó ellentmondás.
2)
Napjában étszer még egy rossz óra is pontos.
3)
- Butaság. A halált sohasem tapasztalhatjuk meg. A halál nem az élet egyik eseménye. Ha az örökkévalóságot vesszük, és nem határtalan temporális időtartamot értünk alatta, hanem időtlenséget, akkor az oroklét azoknak a kiváltsága, akik a jelenben élnek.
4)
Ha minden szükségtelen dologtól megszabadulunk, csak néhány axióma marad, amelyeket már nem lehet bebizonyítani. És az olyan állítások, mint a hazugok paradoxona, sohasem lehetnek igazak vagy hamisak.
Gondolatok
Hogy egészen őszinte legyek, nem arra számítottam, ami végül a könyv tartalma lett. Valahogy kevésbé volt élvezetes, mint a Kvantumtolvaj annak ellenére, hogy könnyedebb megfogalmazással íródott.
Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy kémtörténetet beetettünk volna egy turmixgépbe, majd még pár hozzávalót is odadobtunk volna mellé, hogy meglássuk, mi sül ki belőle.
Annak ellenére, hogy a science fictionből inkávbb fiction, mint science, nem mondanám fantasynak, sokkal inkább sci-fi.
Nem nagyon tudok zöld ágra vergődni az alternatív történelemmel.
Önmagában a szereplők jók, bár egyszerűek, mint egy faék. Ők hordoznak némi többletet, ami adhat gondolatmorzsát. Mondjuk, ha azt nézzük, milyen Rachel helyzete, mint női ügynök.
A brit titkosszolgálat és az NKVD működése a háttérben és a felszínen jól ketyegett, az élők és a holtak olvasható dinamikát hoztak a történetbe.
Szórakozató is volt. Mellőzte annyira a tudományt, hogy rugalmas legyen. Számomra ami tetszett a Kvantumtolvajban, az itt hiányzott.
Ettől függetlenül értelmes és érdekes fantáziajáték az egész történet, izgalmas szereplőkkel.
Ebben az alternatív múltképben az „ijesztő” az, hogy meghódították a túlvilágot, ami a megfelelő kulcsokkal bárkinek hozzáférhető, és a „nyugodj békében” is értelmét veszti.
Az emberi élet értéke csökken, a halál megítélése más megvilágítás alá esik. Nem támasztódnak fel az emberek, mégis lehet velük kommunikálni.
A történet két nézőpontot dolgoz fel, ami hagyja, hogy a háttér fokozatosan bontakozhasson ki.
Maga a világ tízpontos, a karakterek bárkik lehetnek. Ötletekből nincs hiány, amit szerintem kémregényekből már ismerhetünk.
A szerző hozta a kötelezőt. Szellemes, fordulatos. Jó stílusú.
Lehetne folytatni, bár teljesen elégedett vagyok azzal is, hogy egyrészes lett. Sajnos nekem az egyszer olvashatós kategóriába fulladt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése