Sophie Mackintosh: Kék sorsjegy

Jó kihívás volt számomra ez a könyv. Témájában távol áll tőlem, hiszen az anyaság kérdésével hadilábon állok, vagy talán az egész világgal. Szerettem volna olyat olvasni, ami kimozdít a komfortzónámból, és mit ne mondjak, ez alaposan ellökött tőle.

Fülszöveg

Életed lottója: ha egyszer húztál, nincs visszaút.

Borzongató regény az anyaságról, az egyéniségről, a szabad akaratról, a sorsról, az emberi vágyakozásról és az állati ösztönről.

Calla tudja, hogyan működik a sorslottó. Mindenki tudja. Kamasz lányként, első vérzését követően jelentkeznie kell a lottózóban, hogy kiderüljön, milyen szabályok szerint kell majd élnie.

A fehér sorsjegy gyermekre jogosít.

A kék sorsjegy független életre.

De mi van, ha tévedés történt, és az ösztönök mást súgnak? Boldog lehet-e egy nő a választás szabadsága nélkül? Boldog lehet-e gyerek nélkül?

A Kék sorsjegy elgondolkodtató regény a szabad akaratról, az anyaság utáni vágyról és a társadalmi elvárások erejéről. A brit írónő, Sophie Mackintosh 1988-ban született. Első, a The Water Cure című regényét Man Booker-díjra jelölték 2018-ban.

Eredeti cím: Blue Ticket (2020)

Szerző: Sophie Mackintosh

Kiadó: Athenaeum Kiadó (2020)

Fordította: N. Kiss Zsuzsa

Oldalszám: 204

Műfaj: disztópia

puhatáblás

Kedvenc idézeteim

1)

A boldogtalanságom rég a múlté, mondtam. A boldogtalanság a levedlett bőröm.

A boldogtalanság újra meg újra visszatér, mondta. Ne hagyja elbizakodni a szívét. Soha nem lehet védett. Senki sem az.

2)

Hányszor kaphat esélyt arra, hogy miután elkövetett egy végzetes hibát, meg nem történtté teszik, megbocsátják?

3)

A vágyakozás nagy hatalmú bűbáj (…)

4)

Ha nincs hitünk, semmink sincs.

5)

Ha megköt a tested, sehová sem jutsz.

Gondolatok

A szülés, a terhesség, az anyaság nehéz téma, legyen bármilyen a köntös. Akkor is, ha két ember egymás között beszélget, akkor is, amikor ifjúsági sci-fit olvasol, és akkor is, ha bármelyik oldalt is tartod a kezedben. Anyának lenni egyet jelent azzal, hogy nőnek lenni? Sokat gondolkodtam azon, hogy van ismerősöm, aki mióta az eszét tudja, gyereket szeretne. Van, akinek véletlenül hozta össze a biológia, pedig minden jel arra mutatott, hogy neki sosem lesz. Van, aki áhítozik, de sehogy sem akar összejönni. Valaki tudatosan a negyedik várandósságát gyűri, s van, aki még a harmadikat sem vette észre. Van, aki nem akar, és van, akinek összejön, de foggal-körömmel küzd ellene. S megint egy másik csomag, akik anyagén nélkül születnek, mert nekik ez nem fontos, ők teljes életet élnek gyerek nélkül is.

Nem könnyű vitatkozni sem a témáról, hiszen ez nem egy olyan dolog, amiben meg tudod győzni a másikat, kivéve, ha egy oldalon álltok.

A sors igazságtalansága az, hogyha az egyik csoport tagja vagy, mégis a másikba osztanak neked jegyet. Ha mondjuk szeretnél, de valamiért nem lehet. Vagy, ha nem szeretnél, mégis megesel.

A körítés, a benne szereplő emberek pedig maga a társadalom, aki azt hiszi, arra van feljogosítva, hogy döntést hozzon a nő feje felett. Hogy milyen életet éljen, és annak ráadásul örüljön, és azt táplálják bele, hogy van szabad ember, vagy anyatípus. Kész, passz.

Egy túlszabályozott világban, legyenek ezek a szabályok kőbe vésettek, vagy csak elviek, a szerencsén múlik, mit dob a gép. A könyv pedig ennek mind az esetét írja le. Hogy elveszik tőled a döntés szabadságát, sőt, az első menzesztől kezdve olyan életet kell élned, amit megmondanak neked. A kötet a fenti embereket vonultatja fel, hiszen van benne olyan, aki bár kék sorsjegyes, mégis teherbe esik. Valaki vállalta, valaki nem, s valaki menekül a fehér sorsjegyes életéből. Egy ponton találkoznak, talán még közös sorsközösséget is vállalnak, aztán mindenki más véget ér.

Calla gyereket szeretne úgy, hogy nem lehet. Más lapot osztottak neki, ő mégis megpróbál a szabályok elől meglógni. A vágyait, gondolatait olvashatjuk, azokat követhetjük nyomon a könyv lapjain. Tulajdonképpen, mindenkit az ő szemszögéből látunk, vele érzünk.

Én itt-ott picit felelőtlennek éreztem őt, voltak lépései, amiket nem értettem, miért.

A többi szereplő, R., dr. A, a lányok, Marisol, Valerie, Lila és Theresa gyakorlatilag tükröt tartanak neki, és próbálják őt terelni. A könyv végére kiderül, sikerült-e?

Ha kicsit nagyobb léptékben gondolkodom, akkor a társadalmi elvárások a szabad akarat antagonistái, hiszen csak akkor vagy normális, ha beleférsz a normákba. Erre mondtam azt egyszer, hogy az ember golyó, és nem kocka. Szemben állnak egymással, és nincs olyan, hogy mindenki, mindig, minden körülmények között ugyanaz legyen. Változunk, mások lesznek a vágyak, az álmok, a célok. S ezt tudni kellene elfogadni.

Mindenki átéli a könyvben foglaltakat, talán nem annyira erőszakosan és túlzóan, mint Calla, de azért a szemmel verést sokan gyakorolják, legyen az illető bármelyik oldalon.

Összességében egy jól megírt könyv, észre sem vettem, úgy elszaladt.

Igen, hajaz A szolgálólány meséjére, számomra picit lelkileg sötétebb. Az mételyes, de ez sötét.

UI: Köszönöm szépen a recenziós példányt az Athenaeum Kiadónak!