John Scalzi: Szellemhadtest

„Vének háborúja 2.”

Önös érdek vezérelt, amikor ismerős születésnapjára ezt a könyvet kapta tőlem. Az első rész után úgy gondoltam, hogy nekem kell a következő is. Parányi, nehezen összekuporgatott pénzemből megvettem neki a folytatást.

Jó sok dolgom volt az utóbbi időben, de ha nem lett volna, akkor hamarabb végzek vele.

Hagyta magát olvasni, gördülékeny és izgalmas könyv volt.

Várom a folytatást!

Fülszöveg

A VÉNEK HÁBORÚJA FOLYTATÓDIK

Az emberiséget soha nem látott veszély fenyegeti, űrbéli gyarmatai ellen három intelligens faj szövetkezik. Három faj és egyetlen ember. Az emberiség egyetlen reménye az, hogy az áruló tudós a dezertálása során hátrahagyta az elméjéről készült biztonsági másolatot. De senki sem tudja, hogyan lehetne azt felhasználni. A Gyarmati Véderő Szellemhadteste soha nem az erkölcsi aggályairól volt híres, így megpróbálja egy klónkatonájába ültetni a lemásolt lelket… Elvégre a háborút nekik kell megakadályozni, és ezért a célért mindenre hajlandóak.

Scalzi ott folytatja a sodró lendületű katonai sci-fit, ahol a Vének háborúja véget ért, még lebilincselőbb történettel és emelve a téteket. Megfiatalított vének és gyorsan öregedő fiatalok vívják a különleges háborút, ami pontosan olyan, mint az összes háború a történelemben: végtelenül mocskos. Az egyetlen menedék, ha valaki megtalálja magában az erkölcsi iránytűt, ahogyan az Scalzi kalandos sorsú főhősének is sikerült. De elég lesz-e most is ennyi, ebben a mindent elsöprő háborúban?

Eredetileg: The Ghost Brigades (2006)

Szerző: John Scalzi

Kiadó: Agave Könyvek (2013)

Fordította: Farkas István

Oldalszám: 292

Műfaj: sci-fi

puhatáblás

Kedvenc idézeteim

1)

A gének formálják a húst, hadnagy. A hús a gének álma, ahol a lélek szállásra lel.

2)

Úgy jött erre a világra, mint a legtöbb újszülött: sikítva.

A világ körülötte csak formátlan káosz volt. Ahogy a világ feltűnt, valami közeledett hozzá és hangokat hallatott, ez megijesztette. (…) Olyan volt, mintha a tudata felvett volna egy szemüveget. A világ a helyére került.

3)

- Ez a hátránya annak, ha all-inclusive pokoltúrán vagy. Ha egyszer mindent fizetnek, nincs értelme, hogy pénzt is adjanak.

4)

Az ésszerűség nem feltétlenül az emberiség erős oldala.

5)

Kockázat. Azzal mindig számolni kell. Ha elszúrjuk ezt a kis kirándulást, akkor alaposan megbasznak. Ha viszont nem lépjük meg, azzal azt kockáztatjuk, hogy Boutin emlékeit soha nem nyerjük vissza, és sebezhetőek leszünk az Obinnal szemben. Na, akkor leszünk csak igazán alaposan megbaszva. És ha már mindenképpen meg leszünk baszva, én jobban szeretném, ha állva kapnának el, nem pedig a térdemen.

6)

- Minden teremtményben van félelem. Még a nem tudatosakban is.

- Nem egészen. Minden teremtménynek van életösztöne. Hasonlít a félelemre, de mégsem ugyanaz. A félelem nem a halál vagy a fájdalom elkerülésére való törekvés. A félelem annak a tudásában gyökerezik, hogy az, aminek önmagadat tartod, megszűnik létezni. A félelem egzisztenciális.

7)

- Vágyódás – ismételte meg Jared. – Elég konkrét érzelem ez egy faj számára, amelyiknek nincs éntudata.

8)

Amikor te vagy a környéken a messze legfejlettebb faj, akkor nem kell magyarázkodnod a kőbaltás népeknek, akik mi lennénk. Ahonnan mi nézzük őket, simán lehetnek istenek. Az obinok pedig, a szegény, oktalan Ádámok és Évák.

Gondolatok

Nekem ez a kötet jobban tetszett attól eltekintve, hogy van egy dolog, amit nem értek. Ugyanaz a kiadó hozza ki a regényeket, viszont két különböző ember fordítja le a szöveget. Az olyan apróságoktól nem kellene megfeledkezni, hogy ami a Vének háborújában FejGép volt, az most is legyen az, ne AgyGép.

Ezen tik-takkoltam pár órát, hogy most ez ugyanaz, vagy sem.

De ugyanaz.

Mivel tudtam, hogy ez egy folytatás, én vártam a tipikus folytatást.

Nem tipikus, hiszen nem ugyanazok a főszereplők, de van átkötés. Aki nem olvasta, annak nem lőném le, hogy mi az, hamar rá lehet jönni.

Az első részben is szerepelt, és most mondjuk rá, hogy fő-mellékszereplő lett belőle.

Tetszett még az is, hogy a Vének háborúja monumentális, makró szinten gondolkodó, gondolkodtató könyv volt, ez inkább az ember belső világára, kényszerhelyzeteire fektette a hangsúlyt.

Milyen az, amikor vagy valaki, aztán megszűnsz annak lenni. Legalábbis, azt gondolod, hogy más tudsz lenni, és egyszer csak ott állsz magaddal szemben a fürdőszobában. Nézed magad a tükörben, és rájössz, hogy a két ember mégis ugyanaz. Ugyanúgy érzel, gondolkodsz és viselkedsz. De mégsem. Mert hiába ugyanezek a dolgok, amikor két különböző úton juttok el a megoldásra.

A másik a döntés. Valóban mi hozzuk a döntéseinket? Azok jók lesznek, vagy rosszak? Milyen kimenetelük lesz?

Biztos, jó úgy dönteni, ahogy tettük az adott pillanatban?

Lényeg, hogy a kellő időben igen, dönteni kell. Lehet, hogy a jövőben nem lesz jó, vagy nem lesz megoldása, de dönteni kellett, és akkor ezt tartottuk jónak. – Ezért nem szabad bánni semmit sem. Akkor ez így volt jó.

Ki van fejtve a szellemhadtest működése, ahogy kinéznek, ahogy készülnek. S bár háború, azért van benne megfigyelés, és leírják az idegen lényeket. Valahogy ilyen szempontból kidolgozottabbnak tűnik, mint az elődje.

Akinek tetszett az első rész, annak szerintem ez is tetszeni fog. Hagyja magát olvasni, de igazán az utolsó harminc oldalon pörög be. Végig azt hiszi az ember, hogy tudja a megoldását, sejti a végjátékot, de nem úgy lesz, ahogy gondolnánk.

Az első részről ITT olvashatsz!

Képek forrása: pinterest.com

*2013-as olvasás, régi blogról átmentett