Lana Millan: Raziel 2

„Egy angyal a szerelem küszöbén”

Mióta megvettem és elolvastam az első részét, azóta várom, hogy folytatása következzen, mert ez egy olyan világ, aminek sajátos érzelmi, gondolati világa van. S most elérkezett az idő, hogy újra belecseppenhettem.

Fülszöveg

Ismered a viccet, amiben egy bukott angyal és egy félnótás démon néhány társával elindul, hogy megmentse az emberiséget, miközben néha abban sem biztosak, hogy érdemes-e reggelente felkelni az ágyból?

Raziel és Belader párosa Nevada kopár vidékét ezúttal a napfényes Miamira cseréli. Kalandos útjuk során szerencsére arra is jut idejük, hogy a rájuk vadászó pokolfajzatokon kívül saját magukkal egy egymás iránti érzéseikkel és fölvegyék a harcot.

Küldetésükhöz olyan különös figurák csatlakoznak, mint Theo, az ateista, Manuel, az elvált mexikói pincér, Soren, a dán cserediák vagy Tully, az angyalból lett sürgősségi sebész.

Lucifer mellett most Belader történetét is megismerhetjük.

Tengerpart, pálmafák, luxus, mexikói konyha, mocsár, aligátorok és egy cseppnyi armegeddon egy eltökélt bukott angyal és egy útkereső démon társaságában.

Szerző: Lana Millan

Cím: Raziel 2 – Egy angyal a szerelem küszöbén

Kiadó: Athenaeum Kiadó Kft. (2020)

Oldalszám:

Műfaj: urban fantasy

puhatáblás (füles/kartonált)

Kedvenc idézeteim

1)

Egykor a tudás angyala voltam, mégis úgy érzem, annyi minden van, amit nem tudok.

2)

Pedig nem mindegy, hogy a nyomodba lépnek vagy a lépedbe nyomnak.

3)

Csak az él igazán, aki érez, aki engedi, hogy néha a fájdalom szétszakítsa a lelkét, hogy aztán újra összeforrjon.

4)

A halálos betegségek egyik legfőbb jellemzője, hogy aki megkapja, nagy valószínűséggel meghal.

4)

(…) Nehéz időszakon megy át.

- Hát, ilyen hozzáállással minden nehéz lehet.

Gondolatok

Köszönöm szépen a recenziós példányt Lana Millannak és az Athenaeum Kiadónak!

Aki angyalos, démonos, útkeresős történetet keres, annak minden vágyát kielégítheti a sorozat. Az első kötethez képest színesebb, mozgalmasabb, árnyaltabb és mélyebb.

Gondolok itt arra, hogy ha ennek az évnek nézzük a társadalmi, ökológiai híreit egészen a mai napig, akkor arra abszolút reflektál, egybecseng. Arra, hogy milyen az ember, és miért történik az vele, ami. Ha úgy tetszik, a kötetben tetten érhetők az emberek gondolatai, vagy akár a személyen belüli vívódások. Nem arra értem, hogy egy ember csak egyet gondolhat, hanem vívódhat magában. Vagy, akár, míg az egyik karakter racionális, a másik optimista álmodozó, a harmadik az üde reménykedő, s végül ott van még a melankolikus kétkedő.

Nem tudom, ki hogy van vele, de ez egy komplex történet, egy belső utazás, ahol Raziel keresi önmagát. Eleve nehéz helyzet egy angyalnak emberi testben lenni és tanulni az emberséget. Ez van megtűzdelve bukott és földre szállt angyalokkal, a Tudás Könyvének hol létével, álmokkal operáló démonokkal, egyéb akadályokkal.

Ha jobban belegondolok, mindenki egy pici Raziel a saját könyvében, ahol vannak álmok, célok, segítők és ghoul alakban megjelenő akadályok. A szükséges rosszak, amiktől erősebbek lehetünk. Tanulunk belőlük valamit, hiszen, aki nem a barátunk, az a tanárunk.

Zárójeles megjegyzés: a megfogalmazott gondolatok rengeteg kérdést felvetettek, és szerettem őket tovább fűzni az elmélkedés szintjén.

Raziel „megszületett” az előző kötetben, míg itt felnőtt, és a kalandjai most kezdődtek el igazán. Keresi a Tudás Könyvét az angyali rehabilitáció reményével a feje felett, és úgy emberi, hogy angyal, miközben keresi önnön angyalságát és próbálja megérteni, tanulni az emberségét.

Belader még bipolárisabb, bár ezen nem csodálkoztam a története függvényében. Bepillantást nyerünk az előéletébe is, megtudjuk, hogy viszonyul az aligátorokhoz. Ő az abszolút humorforrása a történetnek, egyértelmű kedvenc.

Tully és Vicky egyazon személyiség két végpontja.

Theo egy ateista csoda, Manny egy kótyagos balfék.

Uriel semleges, Mihályt értem is, meg nem is, viszont nem szimpi. Lucifert eleinte imádtam utálni, végül az utálat megszűnt.

A többiek egyelőre olyan se-se emberek nekem, viszont nem volt olyan szereplő, aki ne mozgatott volna meg bennem valamilyen érzelmet.

A történet maga izgalmas és érdekes, olvastatja magát. Mindig történik benne valami. Az akciósabb részeket a filozofikusabb belső monológok és a pro-kontra érvelésű párbeszédek törik meg. Számomra egyik sem volt túlzó, vagy rossz helyen levő.

A rejtélyek kezdenek beérni, a szálak összeforrni.

Összességében katartikus élmény volt újra belecseppenni a világba, pusztán túl hamar lett vége. Apropó, vége. Az egy fokkal humánusabb, mint az első részé.

Nos. Ha tetszett az első rész, szeretitek az ilyen történeteket, vagy csak kíváncsiak vagytok, hogy jön mindehhez egy jóféle pizzaszeletelő, akkor ez egy nektek való kötet.

Az első részről ITT írtam.