Arról
beszélgettünk, milyen nehéz verset írni.
Rímekben
kontrázni, ékesen beszélni.
Minden
tiszteletem azoké, akik ezt bírják,
hogy
verseiket önmagukról, önmaguknak írják.
Fülszöveg
Győrfi
Kata egészen különleges költő. Tud valamit, amit nagyon kevesen: bármikor
olvasok el egy verset név nélkül tőle, azonnal tudom, hogy ő írta. Okos,
szikrázó elmeéllel szerkesztett szövegei mélyebb álomsejtelmek intellektuális
rajzú, de zsigeri jelentőségű vízjelei. A magányról ír. A Te és az Én
drámájáról. Érzelempárlatok és logikai-intellektuális mőbiusz-futamok: elegáns,
tömör, letaglózóan reális, de a tömény erejével ható líra.
Semmi
okoskodás, semmi bölcsész-szöveg. Elemien egyszerű és felkavaró ellenpontok.
Nyelvi tudatosság, persze, és a nyelvről szóló autopoétikus alakzatok – de mint
Escher képein: zavarba ejtenek, ismerősek és valami kiúttalan
sors-labirintusról – felejthetetlen érzelem-paradoxonról tanúskodnak. Első
kötetét tartja kezében az olvasó, de mint Pallasz Athéné Zeusz fejéből, kész
költőként áll elő.
G.
István László
Cím: Te alszol
mélyebben
Szerző: Győrfi Kata
Kiadó: Jelenkor (2019)
Oldalszám: 56
Műfaj: verses kötet
puhatáblás
Kedvenc idézeteim
-
Gondolatok
Jómagam
nem tudok verselni, sőt, az összes próbálkozásom hangyányi része van csak
olvasható állapotban, a többit eleddig egy egész ember olvasta. Volt egy ilyen
időszakom, de ez nem az én világom, úgyhogy inkább meghagyom azoknak, akik
képesek rá.
Megmaradok
a magam néhanapján felböffenő haikuinál.
Versek
tekintetében én a régi iskola vagyok, szeretem a rímeket, még ha nem is a
virág-világ pároknál maradunk meg, kedvencem a szimbolizmus. Pont ezért volt
számomra furcsa, hogy minden sor kisbetűvel kezdődik, és a rímek, mint olyanok
elvétve találhatók, hacsaknem, teljesen hiányoznak. Mindemellett, én az
underground és öncélú verseléssel úgy vagyok, hogy magyarázatok arra, hogy
valójában rosszak a dolgaim. Nem mellesleg, a mai versek többsége kicsit olyan
nekem, hogy elöntötte a szerzőt egy érzelem, leírta, és az egy bekezdésnyi
szöveget megtörte a vesszőknél, vagy az esetleges pontoknál.
Itt
is munkált bennem ez, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Sőt, versekről
véleményt formálni nehéz, mert szerintem nem vagyok azon a szinten – mint a
fülszöveg írója, hogy cirádás mondatokban, fennkölt szavakat használva
magasztaljak valamit, valakit. S ha már itt tartunk, nekem a fülszöveg túlzó.
Miközben
vigyáztam barátnőm cicáinak álmát, vágytam valami könnyűre, és szemeztem ezzel
a kötettel.
Kellemes
élmény volt elmerülni a fent említettek mellett benne, mert van mélysége annak,
amit ír. Lényegében minden vers egy-egy felvonás egy kétszemélyes darabban,
ahol a legkisebb pislogásnak is jelentése van.
Némelyik
költemény teljesen távol állt tőlem, más egészen közel hozzám.
Nyilván
bizonyos érzelmi síkokat meg kellett már kapirgálni hozzá, hogy át tudjam
érezni, meg tudjam érteni. Másrészt, kell némi tapasztalat a befogadásukhoz.
Befogadóként
teljesen máshogy olvasom őket, mint a szerző maga. Sok esetben a versek
tetszése vagy nem tetszése függ az éppeni lelkiállapottól, és ezért van az,
hogy egy vers bármikor megérinthet, akár egy dalszöveg, míg korábban vagy
később már nem jelent semmit, vagy nem ugyanazt jelenti.
Egy
szó, mint száz, a kezdeti morgolódásom ellenére, én kellemesen csalódtam a
kötet végére.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése