Papp Dóra: Fénytörés

„Helena-trilógia 1.”

Rettentően hanyagolom mostanában a netet, így eshetett meg az, hogy ezt még tavaly olvastam el az év végi két ünnep között. Alig egy nap volt, viszont annál jobban elvarázsolt. A régi kiadásban mind a három itt figyel mellettem a polcon, de megvárom az újakat.

Fülszöveg:

A tizennyolc éves HELENA egy szörnyeteggel osztozik az életén – árván, magányosan járja Oregon állam vidékét, tehetetlen áldozatok után kutatva. Ám az nem szerepelt a tervei közt, hogy egy súlyos baleset után titokzatos helyen ébred: három testvér otthonába kerül, ahonnét nem szabadul egykönnyen. Hisz ezen a különös helyen a lányt csapdába ejtő szörny napról napra csendesedik. Helena végre önmaga lehet. Meg kell tanulnia bízni, ha újra akarja kezdeni az életét a furcsa Raven-családban.

Jennifer, a legidősebb testvér elismert orvos, aki gyanakvásával sakkban tartja az elvadult lányt. Jet, a tizenöt éves könyvmoly kíváncsisággal és barátsággal közelít felé. És ott van Jeremy, az idősebb fiú, aki jóvá akarja tenni a balesetet és aki naiv vonzalmat érez a lány iránt. Helena előtt varázslatos, ismeretlen világ tárul fel, ahogy egyre közelebb kerül a fiúhoz: évszázadokra visszanyúló, furcsa titkok kerülnek a felszínre. Ám hiába a szerelem, amit Helena életében először érez igaznak, a veszélyes titkok kettészakíthatják a családot. És mindeközben a mélyre temetett szörny csak a megfelelő pillanatra vár…

Szerző: Papp Dóra (korábban Dora Craiban álnév alatt, azonos címmel)

Kiadó: Ciceró (2019)

Oldalszám: 480

Műfaj: fantasy

puhatáblás

Kedvenc idézeteim

1)

Vannak kérdések, amikre nem kell mindenképpen választ várnod – felelte halkan, a szemét lesütve. – Vannak kérdések, amiket nyitva kell hagyni. De ha az a válasz annyira a tiéd akar leni, akkor úgyis megtalálod vagy ő talál meg téged.

2)

Vándorrá lettem, mert nem voltam képes kontrollálni a bennem tomboló szörnyeteget (…)

3)

Mi mindent kell megélnie és kibírnia az Anyatermészetnek az idők során, mi minden felett kell szemet hunynia, mennyit kell hallgatnia! Ő csak némán figyel, és a végtelen csend, amivel tanít, néha a lelkembe gázol. Hallgat, nem ítélkezik. Amikor nagyon-nagyon ritkán ítélkezik, akkor születnek meg az olyan elfajzott lények, mint én.

Gondolatok

Dórától elsőként a Bolyongót olvastam, majd a Tükörlelkeket. Ezek után kérdés nem volt, hogy a Fénytörés is sorra fog kerülni. Az eredeti trilógia is megvan, viszont mire az olvasásra került, megjelent ennek az átdolgozott kiadása. Mivel az elsőt nem olvastam, összehasonlítani nem tudom (de majd fogom, csak azért is!). Nem tudom, miben tér el, miben más, viszont, ha ez a kiforrottabb, egyáltalán nem bánom, hogy így esett.

Sokszor jártam már úgy, hogy szerencsés kézzel nyúltam egy szerző könyvéhez, ami magasra tette a mércét. Ahhoz képest a többi kötet nem ért fel. Nem rosszak voltak, csak mások. A Bolyongó egy meghatározó kötet az életemben, s pont úgy féltem a Fénytöréstől, mint a Tükörlelkektől. Mint utóbb kiderült, egyáltalán nem kellett volna. Ugyanúgy megy a fantasy Dórának, mint a „szimpla” ifjúsági.

Az első oldal berántott a történetbe, és nem engedett egészen az utolsó leütésig. Egy eléggé erős képpel indítunk, melyben bepillantást nyerünk a kezdetekbe, a szörnyetegből is kapunk egy adagot, ami Helena lelkében lakik. A szörnyeteg, mint olyan, bármelyikünk lelkében benne lehet, csak valakinél hangsúlyosabb, valakinél nem annyira, illetve attól is függ, milyen a lelkiállapotunk, amivel a világot szemléljük. Eleinte hangsúlyos volt nagyon a szörnyeteg szörnyeteg mivolta, viszont, ahogy haladtunk, értelmet nyert minden, és megbarátkoztunk a jelenlétével. – Elvégre, a szellem is csak akkor kopog, ha félsz tőle.

A karakter fejlődése szép ívet ír le, mondjuk ez a Raven testvérekre is igaz. Jet, Jeremy és a nővérük, Jennifer egy fedél alatt élnek, kvázi elszigetelve, szülők nélkül. Beléjük botlik Helena, akivel csak a fiúk nem ellenségesek. S igazán itt van egy morális kérdés a történetben az előítéletekről, arról, hogy a megismerés által mivé vagyunk képesek formálni magunkat. A tettek és a körülmények sok mindenre megtanítanak magunkról.

Mind a három testvérnek megvannak a maga küzdelmei és üzenetei. Igaz ez a mellékszereplőkre is.

A mondanivaló fontos, és ez van beleszőve egy boszorkányokkal teli világba. Van benne bőven munka, ez érezhető azon, amiről ír. A fantáziavilág, amit felépített, nem hétköznapi. Vannak benne már ismert elemek, viszont tudott újító lenni. Nem mellesleg, egyáltalán nem szájbarágósak az üzenetek.

Jeremy és Helena kapcsán, volt egy pont, ahol úgy éreztem, nem haladunk, mert már megint ugyanaz történik velük, ám végül ezzel is megbékéltem.

Vannak részletei a történetnek, ahol lehet érezni, hogy volt már egy alapja ennek, ami új köntöst kapott. Nem logikátlan, csak volt pár helyen olyan érzésem, hogy eddig meg volt már írva, és akkor jön valami új. Mintha a bekezdés eleje máshonnan lenne, mint a vége. Nem volt zavaró, vagy zavaróan sok ilyen.

Azon kevés boszorkányos történet közé tartozik, ami eléggé komolyan veszi magát, és ez piros pont.

Tényleg nem tudtam, és nem is akartam letenni, mert veszettül érdekelt, hova fog kifutni a történet.

Az is tetszett, hogy szépen haladunk a személy problémái felől a nagy egész felé.

Összességében ez egy nagyon jól összerakott történet, remek idézetekkel a fejezetek elején.

Az az egy biztos, hogy ezt olvasva máshogy gondol a befogadó az Anyatermészetre.