„Füst
és csont leánya 1.”
Ezt
a könyvet anno nézegettem, de valahogy elfelejtődött, és jó ideig elő se került
nálam. Aztán a sok olyan YA miatt, melyek butácskák, ferde szemmel néztem rá.
Most választhattam magamnak egyet, ráböktem. Mi bajom lehet?
Fülszöveg
Egyszer
volt, hol nem volt, egyszer egy angyal
meg
egy ördög egymásba szeretett.
A
történet nem végződött jól.
A
sodró erejű fantasy regénytrilógia első része
egy
tiltott szerelemről, egy ősi háborúról mesél
és
egy újjáteremtett világ reményét hirdeti.
VILÁGSZERTE
fekete tenyérlenyomatok jelennek meg ajtókon, szárnyas idegenek égették a fába,
akik az égbolt hasadékából bújtak elő.
Egy
sötét és poros boltban egy kiméra emberfogkészlete veszélyesen csökken.
Prága
zegzugos utcáin egy ifjú művészpalánta belekeveredik egy brutális, nem e világi
háborúba.
Eredetileg: Daughter of
Smoke and Bone (2011)
Szerző: Laini Taylor
Kiadó: Kossuth Kiadó
(2012)
Fordította: Gálvölgyi
Judit
Oldalszám: 394
Műfaj: fantasy / urban
fantasy / ifjúsági
keménytáblás
Kedvenc idézeteim
1)
Minden
fajnak megvannak a hitványai, gondolom. Igaz-e barmom?
2)
Feltetted-e
valaha magadnak a kérdést, hogy a szörnyek csinálják a háborút, vagy a háború
csinálja a szörnyeket?
3)
Nincs
remény, csak a hóhér bárdja és a bosszú. És nincs béke. Soha.
4)
A
hosszú élet teher, ha boldogtalanul töltöd.
5)
A
remény nagy erő. Talán nincs benne valóságos varázs, de ha tudod, hogy mit
remélsz a legjobban, és ez fényként világít benned, képes vagy megvalósítani.
Gondolatok
A
vámpírok mellett az angyalos/démonos történeteket szeretem a legjobban.
Tetszettek a nem hagyományos nevek, a nem elcsépelt helyszínek, és az a
varázslatos világ, amibe Taylor a kötet végére belevezet.
A
sztori mágiája adja a történet bájos egyediségét. Olyan ez, mint egy szitakötő.
A valóságban egy cseppnyi fantázia, vagy a fantáziában egy valóságos valami.
Lényeg, hogy szép átvezetése van a valóságból a fantázia világába úgy, hogy
közben mindvégig valami varázslatosnak vagyunk a tanúi.
Jól
van felépítve, nem egy csapásra történnek a dolgok. Szépen bontakozik ki a
történet, a jelen miértjei és a múlt. A könyv tagolása is a logikus pontokon
van.
Karou
remek női (lány) karakter a kék hajával vagy a cserfes barátnőjével, Zuzanával
együtt. Az, hogy művész, az előszobája az absztrakt gondolkodásnak, így nem
meglepő, hogy ajtókon teleportál vagy kívánságai igazából bosszantó
csínytevések.
Rajtuk
kívül még Kénkő volt, aki a szívemhez nőtt. Ha belegondolok, olyan szereplő
nincs is, akit nem kedveltem meg valamiért. Még azzal is így vagyok, aki
elvileg negatív. A mellék- és férfi szereplők jók, de mivel nem ők mozgatják a
cselekményt, és nem ők mozognak, nekem habkönnyűek lettek. Azért megjegyzem,
hogy mind remekül van felépítve.
A
történet eleje döcögős, aztán megjelenik Akiva, és beindul a dolog.
Ahogy
írtam, a végére átcsapunk urban fantasyból sima fantasyba, ahol angyalok és
kimérák folytatnak végtelen háborút. S talán ezért is van az, hogy a kötet vége
kegyetlen.
Másrészt,
voltak unalmas részek, főleg, amelyekben Kénkő szerepelt, de a végére meg lehet
érteni, miért voltak olyanok, amilyenek.
Ahogy
látom, sajnos ez is az a sorozat, aminek a végét angolul fogom elolvasni,
ugyanis a háromból csak két kötet jelent meg magyarul.
Most
még jobban vágyom Prágába.
Képek forrása:
moly.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése