Munk Veronika. Kéjutca

Fülszöveg

Munk Veronika, az Index újságírója olyan ajtókat nyitott ki, amelyek mindeddig a külvilág előtt zárva voltak. Szexmunkásokkal, futtatókkal, bordélytulajdonosokkal folytatott számos beszélgetés és több éves kutatómunka eredménye, hogy a Németországban dolgozó magyar prostituáltak rejtett világa feltárult.

Böbe, a madám nem hagyhatja el Németországot, mert a magyar törvények értelmében azonnal letartóztatnák. Berta, az örömlány, bár álmodozik arról, hogy egyszer végleg leszámol a vörös lámpás negyeddel, a pénz mindig visszahúzza. Berta Böbének dolgozik, és Ivánnak, a stricinek, aki a szálakat Magyarországról mozgatja. Az észak-német kikötőváros, Bremerhaven egy egész magyar kolóniának biztosít munkalehetőséget, amely a liberális törvénykezés előnyeit kihasználva szabadon űzheti itt az ipart.

Szereplőink bizalmát elnyerve Munk Veronika felteszi azokat a kérdéseket, amelyekre mindig is szerettük volna tudni a választ. Mi fér bele egy húszperces menetbe? Kiből lesz strici? Van a lányoknak orgazmusa? Tabu az óvszer nélküli szex? A személyes hangvételű, ám egy szociológiai tanulmány alaposságával megírt könyv egy saját szabályokkal bíró, zárt és veszélyes világba nyújt betekintést, ahol a pénz és a szex a kiszolgáltatottsággal és egy jobb élet reményével keveredik.

Kedvenc idézeteim

1)

És tekinthető-e valaki egyáltalán áldozatnak, ha ő maga nem tartja magát annak?

2)

Tapasztalatom szerint az esetek nagy részében a két szélsőséges szemléletnél sokkal árnyaltabb a helyzet, és sok esetben nagyon nehéz világosan elkülöníteni az önként vállalt szexmunkát és a kényszerített prostitúciót.

Gondolatok

Itt lakom a Gubacsi úton állóktól nem messze. Ha ott megyek el, mindig benézek az utcába, hogy hányan állnak ott, hogy néznek ki. De a Közvágóhídtól sem éppen messze van egy benzinkút, régebben egy szőke lány dolgozott ott. A srácokhoz járt be vécére, vagy kávét inni. Mindig fehér szőrmekabát volt rajta, fehér bugyi/sort és fehér csizma. Nemrégen a Mátra környékén voltunk kirándulni, és az egyik kereszteződésben láttam egy piros pólós szőke lányt kokettálni az autósokkal. Három társa csak ült az út szélén.

Ezek tolultak fel, ahogy olvastam a könyvet, mert akaratlanul is elkezdtem gondolkodni, milyen tapasztalatok, ismeretek jöttek velem szembe. Ugyanígy, természetesen felmosolyogtam a Micsoda nő! című filmen is, főleg, amikor megemlítették.

Szerintem kevés ember van, akit nem izgat ez a téma. Nem is feltétlenül a valamelyik oldali művelése, hanem a benne dolgozók miértjei, hogyanjai és motivációi. S minél inkább ködbe vész a téma, annál jobban érdekel.

Én személy szerint nem ítélem el a szexmunkásokat. Kemény világ ez, gyomor kell hozzá. Én nem tudnám csinálni. Nem nézek fel rájuk, de megértem őket. A könyv által ennek a foglalkozásnak egy szeletébe tekinthetünk bele.

Könnyen fogyasztható, logikusan van felépítve, olvastatja magát. A stílusa jó, szépen dolgozza fel ezt a nehéz témát.

Voltak pillanatok, amikor felfedezőútra indultam volna, vagy a megemlített oldalakra rákattintottam volna.

Ami külön piros pont, hogy objektíven szól, ítélkezés nélkül.

A címéből könnyen más témájú könyvre lehetne következtetni, de ez egy hosszú és fáradságos munkával összeállított oknyomozó riport.

Megismerjük, ki a strici, mik a szabályok, hol és hogy lép be a madám vagy a testőr, hogy zajlik egy üzlet, mennyi pénz van benne, hogy alakul a pénz elosztása, és egyáltalán, miért kezdik el, később mit vállalnak el?

Ha tudunk olvasni a sorok között, igazi érdekességek tanúi lehetünk. Mondjuk, mit csinál a strici, és hogy viszonyulnak hozzá a lányok?

Plusz, mint szociológiai tanulmány, a lányok „szerepét” is látjuk a társadalomban, helyzetüket a jogban, illetve, hogy milyen testi és lelki hozadéka van annak, ha valaki a testéből él.

Érdemes azt is összevetni, mint ahogy a kötet is kísérletet tesz rá, hogy milyen állapotok uralkodnak a témában külföldön, és milyenek hazánkban.

Összességében, ez egy jó kötet. Néhol részletes, néhol elnagyolt. Érződik rajta a szerző tanult és aktív szakmája. Érdemes elolvasni, még ha vannak fenntartásaink, akkor is.