J. R. Ward: Végre szeretők

„Fekete Tőr Testvériség 11.”

Háát – tudom, nem illik így kezdeni, de -, nem tudom, mit mondhatnék. Kezdjük azzal, hogy számomra ez volt az első könyv, amit nem vártam teljes odaadással, és van egy olyan apró megérzésem, hogy a következő történet sem az lesz, amire számítok, vagy a szívem mélyén várok (Xcor és Layla, vagy Zypher). Hát persze, hogy nem az lesz, hiszen a következő elvileg – ha jól tudom – Wrath-ról fog szólni újra.

Persze, megérte várni rá, mert egy olyan pluszt tud adni, ami hiányzik egy nő életéből, és Ward még ennyi könyv után is tud újat adni az olvasójának. Tényleg csak dicsérettel lehet az írónő felé viseltetni. Pont ezért vagyok úgy vele, hogy megengedem neki, hogy néha írjon egy-egy langyibb könyvet, mint az, amit ténylegesen alkotni tudna.

Fülszöveg

QHUINN – ismeretlen apa fia – hozzászokott, hogy egyedül van. A családja kitagadta, az arisztokrácia hátat fordított neki, ő azonban végül megtalálta az útját: az Alantasok Társasága ellen vívott háború egyik legkegyetlenebb harcosa lett. Az élete mégsem teljes. Lehetősége nyílik rá, hogy saját családot alapítson, mélyen legbelül mégis ürességet érez, mert a szívét valaki másnak adta…

Blay a hosszú éveken át táplált viszonzatlan szerelem után kigyógyult a Qhuinn iránti érzéseiből. Itt volt már az ideje: Qhuinn rátalált a tökéletes párra egy viláasztott nő személyében, akitől hamarosan gyermeke születik – épp úgy, ahogy mindig is tervezte. Blaynek nagyon fáj együtt látnia őket, de ha egy elérhetetlen álomra építi az életét, biztosan csalódik. Ahogy már meg is tapasztalta.

A sors különböző útra tereli ezt a két vámpír harcost… ám miközben fokozódik a faj trónjáért vívott harc, és új játékosok bukkannak fel Caldwellben, akik halálos veszélyt jelentenek a testvériségre, Qhuinn végre megtapasztalja, mi is az igazi bátorság, és a két szív, amelyet egymásnak szánt a végzet… végül eggyé válik.

Eredeti cím: Lover at Last (2013)

Szerző: J. R. Ward

Kiadó: Ulpius-ház (2013)

Fordította: Lukács Andrea

Oldalszám: 652

Műfaj: paranormál-romantikus

puhatáblás

Kedvenc idézeteim

1)

- Szerintem ez Justin Bieber. (…) Igen az. Igazam van, és gyűlölöm, hogy tudom. (…) Esküszöm, ez a kölyök azt bizonyítja, hogy tényleg eljön az Antikrisztus.

2)

Amikor a „főnök” felemelte a fejét, és kábult gombszemével fókuszálni próbált, úgy nézett ki, mint aki leszopott egy porcukros fánkot.

3)

Igen, hitt benne. Elvégre meddig maradhat életben egy viszonzatlan szerelem? Ahogy a tűznek is oxigén kell, hogy égjen, az érzelmeket is táplálni kell.

4)

Először is, olyan finoman bánt vele, mint egy buldózer. Egy falbontó golyó. Egy felfegyverzett tank.

5)

Ő volt az első és legfontosabb az életében, még a királynál is fontosabb. Beth volt a bordái mögött dobogó szív, a velő a csontjaiban, a lélek a fizikai testében.

6)

Na jó, ha valaki azt gondolta, hogy a nők a gyengébbik nem, az nagyon el volt tájolva.

7)

- Végezetül – mondta a király mély hangon -, köszönöm, a lehetőséget, hogy szólhattam ehhez a magasztos gyülekezethez.

Ebben az esetben a „magasztos” persze nyilvánvalóan azt jelentette: „szaros”.

8)

(…) habár az ember a tapasztalatoktól vált idősebbé, nem az eltelt időtől. És ahogy itt állt kint, egyedül, valósággal ősöregnek érezte magát. Teljesen, végérvényesen és maximálisan túl volt már azon az optimista, rózsaszín naivitáson, amellyel egy fiatal szemléli a világot.

9)

- Elegem van. Annyira elegem van ebből… Abból, hogy nem tudod elfogadni magad, és ez tönkreteszi a hátralevő életedet. De ez a te problémád, nem az enyém.

10)

Erre azt várta, hogy a srác felrobban, vagy valami színpadias, eltúlzott „felgyújtom az egész világot” reakció tör ki belőle.

Gondolatok

Respect Wardnak azért, hogy homoerotikus történetet hozott össze!

Számomra sosem tudta a két srác közti évődést izgalmassá tenni, és ezért nem vártam. Amúgy aranyos volt, szép volt, de félretettem a könyvet többször is annak ellenére, hogy egy nap alatt kiolvastam. Az Assail, Trez és iAm szál valahogy jobb lenne, ha nem lenne, mert az sem tudott felkavarni. Értem, hogy miért kellenek, meg hogy a Banditák Bandája is miért van benne, de az utóbbiból is egy olyan karakter érdekel (Zypher), aki gyakorlatilag töltelék a háttérben.

Jó volt, ahogy megfordult a két fiú egymáshoz való viszonya, ahogy Blay lesz az, aki megálljt parancsol, míg Qhuinn elkezd vágyni rá. Néha megrángattam volna őket, hogy „hahó, nyisd már ki a szemed, és láss végre, ne csak nézz!”

Sejtek a király és Xcor között egy véget, nem lennék meglepődve, hogyha az lenne, de nem hiszem, hogy bármelyik halni fog.

A Ward-könyvek hibája (?!), hogy nincs benne több közösen töltött idő. Sok szereplő említve van annak ellenére, hogy ott élnek egy közösségben. Mi van pl. Mary-vel? Nyilván nem a szobában kuksol egész nap. Meg gondolom, Bellának is van gondja Nalla-val.

A királyné teherbe esni akarása hol idegesít, hol hidegen hagy.

A hisztitől az életben is falnak megyek, de olvasni… volt, hogy lapozni akartam anélkül, hogy az adott oldalra pillantok.

Így képzelem el őket.

Qhuinn & Blay

Egy dolog volt, ami igazán nem tetszett, és az a vége. Pont ezért nem szeretem John és Xhex történetét sem, de valahogy kell néha, hogy a tök tökös karaktereket kiheréljék. Ha nem lett volna a „lánykérés”, akkor adnék rá egy rakat pontot is akár. – Hú, de rossz ám ezt leírni. Olyan, mintha bűntudatom lenne.

Számomra ez a könyv hátulról a második.

Most szorítok a „The King”-ért. Jöjjön már ki végre!!!!!!!!

Szeretném, ha Ward gyorsabban írna, vagy gyorsabb lenne a kötetek magyar nyelvű kiadása, vagy csak azt érezném egy könyv végén, hogy elég, és ne vágyjak újra. De messze még a következő rész.

Előző rész ITT.