J. R. Ward: Síron túli szerető

„Fekete Tőr Testvériség 2.”

Ez a kötet azon könyvek közé tartozik, melyekről úgy tartom, nem véletlenül jött szembe velem. Olyan életszakaszban olvastam, amikor a történet igen nagy hatást gyakorolt rám. Valószínű, hogy ezért is lett a sorozatból a kedvencem, és eleddig még egyik sem tudta überelni.

Fülszöveg

Rhage a Fekete Tőr Testvériség legveszélyesebb vámpírja. Nincs nála keményebb vagy gyorsabb harcos, és telhetetlenebb szerető sem. Kegyetlen átok sújtja, amelyet az Őrző szabott ki rá. Lelke sötét oldalával viaskodik, és ha egyszer alulmarad, az végzetes következményekkel jár… A gyönyörű Mary Luce Rhage védelmére szorul. Már évekkel ezelőtt elvesztette hitét a csodákban, mégis kétségbeesetten küzd annak a férfinak az oldalán, akit szeret. Az örök szerelemért. Az örök éetért. Kettejük erotikus szenvedélyéről szól az Éjsötét szerető folytatása, mely az elmúlt évek legnagyobb romantikus bestsellere lett világszerte.

Eredeti cím: Lover Eternal (2006)

Szerző: J. R. Ward

Kiadó: Ulpius-ház (2008)

Fordította: Lukács Lászlóné

Oldalszám: 568

Műfaj: paranormál-romantikus

puhatáblás

Kedvenc idézeteim

1)

A zsaru is ott állt a zuhany alatt vele, és török dohány illata volt. Biztosan Vishous is a fürdőszobában van, gondolta.

- Hollywood? Nem túl meleg a víz?

- Nem. – Tapogatózva a szappanért nyúlt. – Nem látok semmit.

- Nem baj. Jobb is, ha nem látod, hogy festünk itt együtt meztelenül. Komolyan, haver, elég lelki sérülés ez nekem mindkettőnk helyett is.

2)

- Micsoda manipulátor vagy!

- Jobban szeretem magamat végeredmény szerzőnek tekinteni.

Gondolatok

Nem tudom, hogy tényleg azért, mert sorsszerűnek érzem ezzel a könyvvel a találkozást, vagy az nyom többet a latba, hogy itt inkább a főszereplő pároson van a hangsúly, semmint az akción? Mert akkor nagyon érzelemvezérelt voltam, de tény és való, hogy itt annyira nem az akción volt a reflektorfény, bár azért nem eseménytelen.

Rhage sokkal puhább lett a második részben, mint amennyire halálosnak van felvezetve az előzőben, de hát, mindig van valaki, aki durvábban indít, és utána azzal fedezi magát.

Az átka az, ami jobban a fantasy felé tolja a világot, ha eddig nem lett volna elég.

Mary úgy marad ártatlan, kedves, nőies, gyengéd, hogy örök harcos. Az ő történetét olvasva, hogy mi a helyzet vele, vagy mi vár rá, azzá teszi, és nem az a fajta, aki egy rossz hír hallatán lebénul. Próbál küzdeni a saját eszközeivel, még, ha csekély is az esélye a sikerre.

Így képzelem el őket.

Rhage & Mary

Másrészt, talán az egyetlen negatívum, hogy Rhage karakterét máshogy képzeli el az ember. Nem olyan, mint amilyennek várnád, és ha belegondolok, amit vársz, az talán eddig egyik szereplőben sem kiviteleződött.

John aranyos fiú volt végig, nagyon kíváncsivá tett a dolog, hogy fogja a szerző az ő szálát tovább szőni.

Az Őrzővel nem tudok teljesen zöld ágra vergődni. Oké, hogy istenség, de valahogy az Omega számomra izgalmasabb, mint a faj anyja, akitől nem szabad kérdezni. Az Omega és az alantasok egy érdekes kérdéskör, mert kellenek, mert hát, velük háborúzunk, de valahogy kezdenek elidegenedni a történettől, vagy a kezdő ötlettől.

Zsadist és Bella, akiké a következő kötet minden lappal jobban érdekelt.

Nekem ez volt az a könyv, amit nem tudtam egy pillanatra sem félretenni, még a fejemen pörögve is olvasnom kellett. Sírtam, nevettem, izgultam, mikor mit adott nekem Ward a szereplők által.

Előző rész ITT.

Következő rész ITT.