J. R. Ward: Megbosszult szerető

„Fekete Tőr Testvériség 7.”

Van egy olyan rossz szokásom, hogy előbb e-book formában olvasom el a fontosabbnak vélt könyveket, és ami tényleg jó, megveszem. Ez is így volt, hogy előbb letöltöttem. Kifolyt a szemem, de elolvastam.

Fülszöveg

A New York állambeli Caldwellben halálos harc folyik a vámpírok és gyilkosaik között… Rehvenge, az alvilág drogbárója a városba érkezett… Kétes hírneve miatt egy titokzatos megbízótól azt a feladatot kapja, hogy ölje meg Wrath-t, a Testvériség vezetőjét. Rehvenge származása hétpecsétes titok, ha kitudódik, egy életre száműzhetik… Eddig kerülte az összetűzést a Testvériséggel, s bár a húga az egyik testvér asszonya, most viszont nincs válaszút.

Miközben a múltbeli események és a titok mázsás súlyként nehezednek rá, Rehvenge ahhoz a vámpír lányhoz menekül, aki sötét életében a fényt jelenti, akit még nem hálózott be a korrupt világ és aki megválthatja az örök szenvedéstől.

J. R. WARD neve fogalom a vámpírtörténetek rajongóinak körében. Akit egyszer rabul ejtett káprázatos, rémséges, baljós és szenvedélyes világa, az odaadó híve marad.

Eredeti cím: Lover Avenged (2009)

Szerző: J. R. Ward

Kiadó: Ulpius-ház (2010)

Fordította: Lukács Lászlóné

Oldalszám: 944

Műfaj: paranormál-romantikus

puhatáblás

Kedvenc idézeteim

1)

- Vámpírok vagyunk – felelte. – Nem tündérek.

- Néha azért nem vagyok ebben olyan biztos. Láttad már a királyod dolgozószobáját?

- Wrath majdnem vak.

- Ami megmagyarázza, miért nem akasztotta még fel magát abban a pasztellszínű borzalomban.

Gondolatok

Rájöttem, hogy ami igazán meghatározza a kapcsolódásomat a kötetekhez, az maguk a szereplők. z dönti el, hogy tetszik-e egy rész, hogy az adott szereplőt szeretem-e, vagy sem? Rehv kapcsán kétség sem volt, hogy imádni fogom. Az egész történet felépítése tetszett. Az, hogy drogbáró, ráadásul vámpír-manipulátor, Ehlena szála is szépen alakult, és annyi emberség van benne, amennyi vámpíros könyvben nem sok.

A könyv terjedelme eleinte megrémisztett, főleg, hogy félek attól, a hosszú könyv egyenlő a rétestésztával, amit nyújtunk a vakvilágba. Illetve, mivel voltak langyibb részei is korábban, féltem kicsit attól, hogy lehet így elnyújtani egy történetet úgy, hogy az izgalmas maradjon.

Nos, Ward zsenije kijött ebben is, mert ez egy komplett érzelmi hullámvasút.

Egy idő után azt vettem észre, hogy nem tudom letenni.

Azt nem tudom eldönteni, hogy az indokolatlanul sok márkanév minek van benne? Támogatják Ward munkáját, vagy szeretné, hogy azt tegyék? Vagy csak jól hangzik, mert státuszt lehet vele jelölni?

A főszereplő pároson kívül kapunk egy adag Xhex-John és Blay-Qhuinn ízelítőt, amiket utáltam is, szerettem is. Utálom, mert egyből olvasnám is, és szeretem, mert tudom, hogy nemsokára ők következnek.

Rehv kapcsán majdnem sírtam kicsit, mert nem egyszerű az ő helyzete. S bár a Testvériséghez tartozik szegről-végről, mégsem a tagja, de az ember szereti úgy olvasni, hogy igen, és a testvérek is maguk közül valónak tartják.

Ehlena pedig az egyszerű sznob, aki gondoskodik mindenkiről, ő amolyan tipikus megmentő. Akit meglát, azt meg akarja menteni önmagától, amivel csak magának akar vezekelni (a semmiért).

Így képzelem el őket.

Rehv & Ehlena

A háttérben is rengeteg minden történik, iszonyatosan sok infó bujkál a lapokban. Elsőre talán egy katyvasznak tűnik, viszont ahogy haladunk, minden értelmet nyer. Semmi sincs csak úgy a könyvben, mindennek megvan a helye és értelme.

Lash-től van némi hidegrázásom, és rendkívül viszket a tenyerem. Amikor a manipulátorok uralkodója is színre került, akkor helyből két kézzel akartam ütni kétfelé.

Előző rész ITT.

Következő rész ITT.