J. R. Ward: Feloldozott szerető

„Fekete Tőr Testvériség 5.”

Ez az a kötet, amit egyszerre imádok és utálok. Az írásmódot. A karaktereket. Vishoust. Jane-t. Mindenkit. Mellék- és főszereplőket. A történetszálakat. A következő kötetek előrevetítéseit. Annyira imádtam, hogy utáltam, és annyira utáltam, hogy imádtam. Egyszerűen az a káosz, amit Vishous ígér, teljesen jól átragadt rám.

Fülszöveg

A New York állambeli Caldwellben halálos harc folyik a vámpírok és gyilkosaik között…

A könyörtelen Vishous pusztító átokkal kénytelen együtt élni, és azzal a rémisztő képességgel, hogy a jövőbe lát. Az apja által vezetett harcosok táborában nőtt fel, ahol sokszor bántalmazták. A testvériség tagjaként nem érdeklik az érzelmek, csupán az Alantasok Társaságával folytatott háború.

Mégis egy emberi lény, Jane Whitcomb doktornő menti meg a biztos haláltól, akinek feltárja lelkét és szenvedéseit, és életében először megtapasztalja az igaz szerelmet. Sorsát azonban így sem kerülheti el, hiszen előre látta; a nőnek nincs helye az életében.

J. R. Ward neve fogalom a vámpírtörténetek rajongóinak körében. Akit egyszer rabul ejtett káprázatos, rémséges, baljós és szenvedélyes világa, az odaadó híve marad.

Eredeti cím: Lover Unbound (2007)

Szerző: J. R. Ward

Kiadó: Ulpius-ház (2009)

Fordította: Lukács Lászlóné

Oldalszám: 782

Műfaj: paranormál-romantikus

puhatáblás

Kedvenc idézeteim

1)

- Felpróbálod a többi cuccot is? – kérdezte nagyot súhajtva. – Vagy nyafogsz még egy kicsit a nadrág miatt?

- Ne akard, hogy bemutassak neked!

- Miért fosztanálak meg a legkedvesebb szórakozásodtól?

- Mert már elzsibbadt a középső ujjam.

2)

Ha lódobogást hallasz, ne gondold, hogy zebrák jönnek.

3)

A barátokat azonban meg kell becsülni, bárhol szerzi is őket az ember.

4)

- A barátom egy idióta. Ennyit sikerült elérnie az életben.

- Mindenkinek szüksége van célokra.

- Igaz.

Gondolatok

Bátran merem állítani, hogy most mindenki tegye le a szürkeötvenet, és vegye a kezébe ezt (persze úgy, hogy elolvassa az előző köteteket). Ez legalább annyira BDSM, mint az, csak egy fokkal értelmesebb, élvezetesebb, mind Grey és Ana sündörgése egymás körül.

Nem, nem lett a kedvencem, de ott lohol a Top3 párosom sarkában. Mindig is kíváncsi voltam Vishous-ra, és merem azt mondani, hogy azt kaptam, amit vártam, persze nem úgy, ahogy szerettem volna, és már csak egy kérdésem van, hogy ők ketten hogy fognak együtt funkcionálni a továbbiakban?

Mert valljuk be, sem Vishous, sem Jane nem mindennapi.

Az Őrzőt, mint olyat, kezdem egyre jobban nem csípni. Egyszerűen olyan, mintha csak úgy kedvtelésből hozná a szabályait és szívatná a Testvériséget. Jó, értem, hogy qui pro quo, csak na.

Ere a kötetre beért az egész. Vishous része lett szerintem a legjobban összerakva. Rendületlenül peregnek az események, és minden fejezet végén volt egy káromkodásom vagy rácsodálkozásom.

Így képzelem el őket

Vishous & Jane

Jane az első olyan női karakter, aki tesz, kemény, és nem rinyál annyit, mint az elődei. Cselekszik, valami ilyesmit képzelnék el egy orvostól. Ő is merev, mint a férfi, akié lesz a végén. Csak máshogy.

Vishous meg tipikus esete annak, ha valamelyik szülő idióta, és rányomja testi-lelki bélyegét a gyerek további életére. Erős lesz, sebesült lesz, aki sosem fog tudni lecsendesedni. Ideig-óráig talán, de végérvényesen nehezen.

Nagyon szeretném olvasni az ő történetük folytatását, mert félek, a happy end csak időszakos.

Vannak hibái a könyvnek.

Nem vonnak le az élvezeti értékéből, én nem rugóznék a megoldásokon, a szóhasználaton.

Elkezdett érdekelni Phury, aki nekem eddig olyan volt, mint az a fiú az osztályban, aki mindig csendben van, csendesen epekedik a szerelme iránt, és az se tűnik fel, ha betegség miatt hiányzik. JM is érdekesen alakul. Kevesebb volt az alantas, viszont az ideg-faktort a Direktrix vitte.

Nagyon élvezetes kis történet volt.

Előző rész ITT.

Következő rész ITT.