Joanne Harris: Rúnajelek

Fülszöveg

Hétfő reggel, hét óra, ötszáz évvel a Világvége után, és megint koboldok fosztogattak a pincében… Az örök álmodozó Maddy Smith születése óta a Káosz jelét viseli a kezén. A vörös rúna hordozója különleges erők birtokosa, de a tizennégy éves lány még maga sem tudja, mire képes. A rossz ómen félelmet kelt a babonás falusiakban, Maddyt kiközösítik, így a szintén számkivetett Félszeművel barátkozik, aki sokat tud a mágiáról, és egy nap félelmetes és káprázatos világba vezeti a kislányt… A Rend fanatikus szolgái végleg le akarnak számolni a Káosszal: felesküsznek, hogy kiirtják a babonákat, a varázslatokat, a meséket és az álmokat. A tündék, törpök, boszorkányok és koboldok ideje lejárt, számukra is beköszönt a világvége, hacsak Maddy nem lopja el az ősi istenek titkát, amivel hatástalaníthatja a Rend titkos fegyverét. Háború van: a Rend végleg elpusztíthatja a világot… most minden egy kislányon múlik. Joanne Harris, a világszerte népszerű Csokoládé, Szederbor, Ötnegyed narancs és számos más bestseller írónője babonákkal és mágiával teli fantasztikus világába vezeti az olvasóit. Az ősi skandináv mitológia elevenedik meg ebben a vad,veszélyes, fantasztikus és fordulatos regényben. A Rúnajelek, akár a Végtelen történet vagy A Gyűrűk Ura, igazi mestermű.

Kedvenc idézeteim

1)

Maddy keze ökölbe szorult. – Mit akarsz ezzel mondani? Hogy hazudott nekem?

- Csak azt, hogy egy ember sokféle okból ültethet fát. Lehet, hogy szereti a fákat. Vagy árnyékra vágyik. Vagy tudja, hogy egy nap tűzifára lesz szüksége.

2)

- Óriási – morogta Loki a bajsza alatt. – Látogasson el ön is a Pokolba! Ideális helyszín családi találkozók lebonyolításához.

3)

Mert a mesemondó sosem hal meg, tovább él a meséiben, amíg van, aki hallgassa.

4)

Minden, amit álmodni lehet, igaz.

Gondolatok

Anno vágytam valami újra, eredetire és keményvonalas fantasyra, így jött szembe velem. Megörültem, hogy vannak könyvek, melyek a skandináv mitológián alapulnak, hiszen itthon a görög-rómain kívül nem nagyon foglalkoznak mással.

Azok a történetek más vérmérsékletűek, habár az északi isteneket sem kell félteni.

Nehezen kezdtem neki, mert az első pár fejezet lassú, kissé unalmas. Aztán fordult a történet. Izgalmassá válik, csaták és etikai kérdések, kalandok ütik fel a fejüket.

Mint A boszorkány, szól a hatalom gyakorlásáról, a hitről, a gyarló emberi életről. Ebbe nem mennék bele, de a könyvet olvasva majd megértitek.

Szerintem mindenkinek van valami véleménye –halvány fogalma –a skandináv mitológiát illetően. Ötszáz évvel a Ragnarök utána veszteségek romjain új Rend született, ami próbálja elkendőzni a régi korok mágiáját. Ez áll szemben a karaktereinkkel, újakkal és újra felélesztettekkel. Maddy pedig a lázadó kulcs, hiszen csinál mindent, amit nem szabad.

Ez az, ami megadja  kellő lendületet az olvasáshoz, a kalandozáshoz, hogy a végén kapj egy kiábrándító végkifejletet.

A leírások jók, láttam magam előtt mindent. A varázsrendszer üdítő.

Lokit – mint mindig – imádtam. Jól kidolgozott, mint a Félszemű. Maddyt, a főszereplőt már kevésbé kedveltem, helyenként idegesített, de hát, csak egy kislány.

A többi isten, szereplő olyan se-se volt.

Ha valaki szereti a skandináv mitológiát, vagy egy vallásra épülő könyvet olvasna, annak ajánlom. Az elején lévő kis magyarázatcsokor annak is segít, aki nem jártas ebben a mondakörben.