Gregory Maguire: A boszorkány

Fülszöveg

Mindenki ismeri az Óz, a csodák csodája meséjét, amelyben Dorka, a kansasi kislány legyőzi a Gonosz Nyugati Boszorkányt. Ám az csak a történet egyik oldala. A titokzatos Boszorkányról semmit sem tudunk. Ő vajon honnét jött? Hogyan és miért lett gonosz? És egyáltalán, mit jelent gonosznak lenni?

Aki elolvassa Gregory Maguire csodálatos regényét, az soha többé nem tud ugyanolyan szemmel nézni Óz világára. A Boszorkány egy olyan vidéken játszódik, ahol a beszélő állatok az egyenjogúságért küzdenek, a mumpicföldiek a középosztály stabilitására vágynak, a sárga téglás út pedig az elnyomás szimbóluma a kvarangyok számára. Itt szüleik és nevelkedik a zöldbőrű Elfaba, az éles elmével megáldott, de hányatott sorsú teremtés, akiből felnőttként a Gonosz Nyugati Boszorkány lesz, és akinek élettörténete újraértelmezi a jó és a gonosz örök szembenállását.

„Ez a fondorlatosan felépített, zseniálisan megírt regény egyszerre fantasy thriller, pszichológiai tanulmány és politikai tanmese.”

- New York Newsday –

„Maguire megteremtette a fantasy irodalom egyik legnagyobb hősnőjét.”

- Los Angeles Times –

Kedvenc idézeteim

1)

Az a környék, ahol nincs jó kávézó minden harmadik sarkon, szerintem nem alkalmas emberi lakhatásra.

2)

Akiket gonosznak tartanak, azok általában nem rosszabbak nálunk [átlagos embereknél]. Azoktól kell tartani, akiket jónak mondanak, vagy jobbak az átlagnál.

3)

Ha egy férfi feldühít egy másikat, megverekednek, egyikük nyer és megy tovább, a másik meg ott marad holtan. Ha nők vesznek össze, a világegyetem megváltozik, mert a hideg harab örök éberséget kíván, ha sértésről van szó.

4)

Átfutott a fején, hogy nem erkölcstelen-e rászoktatni a gyerekeket a reményre. Nem nehezebb nekik végül rászokni a felnőtt világ valóságához?

Gondolatok

Letehetetlen. Magába szippant. Zseniális olvasmány vallási fanatizmusról, elnyomásról, megbélyegzésről és az emberek mételyes oldaláról úgy, hogy az ismert történetet alaposan megtekeri.

Rettentően együtt lehet érezni Fabalával – Nyugati Boszorkány -, át lehet érezni a helyzetét; egyszerűen egy megkedvelhető figura lesz belőle.

Alapvetően az összes karakter mély, tökéletes a jellemábrázolás. Az is, ahogy jelentést társít a szimbólumokhoz.

Izgalmas, gördülékeny, elgondolkodtató. Méltatlanul van alulértékelve.

A Gonosz, mint olyan, szubjektív fogalom. Megéri a saját utunkat járni egy sajátos elnyomásban? Lehet-e és hogyan lázadni? Alaptézise a könyvnek a jóság-gonoszság megfogalmazása. Jó dolog, ha egy alapjaiban jó dologra intézményt építünk? Hol veszik el az én szabadsága? Bele lehet-e kényszeríteni az egyént abba, hogy az alaptermészete gonosz legyen? A választás minden esetben szabad döntés?

Nem mindig van megfogalmazva a válasz, ugyanakkor mindig tudod Elfaba miértjeit.

A Történet szépen bontakozik ki, néha álmok által jutunk közelebb a végkifejlethez. A közvetlen közeléből indulunk, és oldalról oldalra nyílik ki a világ.

A rengeteg eszmefuttatása – főleg a kötet közepén, amitől megakad a lendület – teszi komollyá ezt a kis fantasy mesét.

Összetett, gondolataiban bármikor, bárhol megállja a helyét.

Mindenkinek ajánlom a könyvet, még annak is, aki nem kedveli a fantasyt.