Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak

Fülszöveg

Az elesett magyar vidék fél térdre emelkedik a kocsma padlójáról, visszamászik a bárszékre, és mesélni kezd Gyöngyinek a pultnál. Elmeséli az életét. Elmondja, milyen volt dolgozni odakint, milyen lenni odalent, illetve hangosan gondolkodik, milyen is lehet odafent. Olyan-e, mint amit az államtitkáréknál látott, amikor ki kellett festeni a nappalit. Mert ha olyan a fent, az talán mégsem olyan jó.

Az elesett magyar vidék hősei nem vesztették el a derűt, és még szeretni is képesek. Milyen jó is egy utolsó utáni kocsonyát találni az ablaktáblák között, mikor már azt hittük, elfogyott! Milyen jó is az első nagyfröccs nyáron, miután egész nap nem engedett inni a főnök. Ugye, Gyöngy? Figyelsz, Gyöngyi?

Bödőcs Tibor első regénye a magyar vidék iránt érzett rajongás, aggódás és szeretet műve. Amennyire nyomorult, annyira mulatságos. Hallod, Gyöngyi? Visszamásztam, és nézd, repülök!

szálinger balázs

Kedvenc idézeteim

1)

(…) meghülyített egy egész népet, de ez nem nagy teljesítmény, szerintem észhez téríteni az emberek könnyen elboruló agyát, az az igazi kunszt.

2)

Tudom, hogy én csak egy porszem vagyok, de nem hülye.

3)

Űrmánia volt a hetvenes-nyolcvanas években, mert akkor még frissebb volt a hír, hogy Istennek kampec, és gukkerolta az emberiség az eget meg a csillagokat, hátha találunk valamit Isten helyett. Most is kutatják, de az átlagember már nem nagyon néz fel, csak az a kurva telefon (…)

4)

Ha egy mondatban kéne elmondanom, vagy egy képpel jellemeznem népem lelkét, ez lenne az, ez a szofi marbis dobozban.

Gondolatok

Az első könyve után kérdés sem volt, hogy ezt el szeretném olvasni.

Nem kell hozzá nagyon széles irodalomismeret, anélkül is bőven meg lehet  érteni. Teljesen más jellegű mű ez. Szóval, aki hamar ítélne az előző alapján, az tegyen ezzel még egy próbát. Főleg, ha közel áll hozzá a stand up, Bödőcs humora.

Keserédes. Minden humor morzsa mögött megbújik a mélabú. Fájdalmasan valóságos és őszinte. Nem csak Oszkár élete, hanem az egész magyar valóság, valamint az egyén életének problémái.

Eleinte hemzseg benne a sok asszociáció, majd ez alább hagy, és másfajta faktor jelenik meg. Az egyetlen problémája is ez, hogy ahogy haladunk, lesüppedünk a mocsárba, ha nem is az aljára. A vége felé szinte fájt. Kicsit nyomasztó lett.

Észrevétlenül alakult át a szöveg. Az emlékek szépek, még, ha fájnak is, a jelen meg jelen. Idő kell azt feldolgozni, talán ebben rejlik az igazi tragédia.

A társadalomkritikák, helyzetleírások kemények, a mikrosztorik Oszkár életéből élvezetesek, könnyítik a szöveget.

Egy szó, mint száz, ajánlom annak, aki nem retten meg a valóságától.

Jó a stílusa. Mivel imádom Bödőcs humorát, egész végig az ő előadásmódja és hangja szólt a fejemben.