Leiner Laura: Mindig karácsony

Fülszöveg

Karácsony. Káprázatos fények az utcákon,

készülődés az ünnepekre,

tolongó emberek a plázákban.

A bevásárlóközpont forgatagában,

december 23-án három lány

egymás mögé kerül a mozgólépcsőn,

éppen akkor, amikor egy prank videónak

köszönhetően 14:59-kor hirtelen

leáll a szerkezet.

A Mindig karácsony Anna, Luca és Bogi

történetét meséli el, akiknek látszólag

semmi közük egymáshoz,

sorsukat mégis ezernyi láthatatlan

szál köti össze karácsonykor.

Kedvenc idézeteim

1)

- Örülök – vigyorogtam. – És te? Melyik filmben lennél főszereplő?

- Egyértelmű. A King Kongban. Én lennék a majom – közölte.

2)

A jó barátságok vakbélgyulladással kezdődnek.

3)

Ilyen dolog a bíráskodás. Aki mondja, annak csak egy megjegyzés. Aki kapja, annak pedig minimum egy szar nap. Minimum.

4)

- Hát, bízzunk benne, hogy amióta elköltözött, romlott a látása. Úgy van esélyed. A szürke vagy a sötétzöld gatyád van rajtad?

- A szürke – fintorogtam.

- Akkor abban bízzunk, hogy teljesen megvakult – javította ki magát.

Gondolatok

Lehet, hogy ez az én hibám, nekem Laurától a kedvencem a Bábel, és mindent ahhoz mérek. Ez nekem megközelítette azt. Kellemes három történetet, novellát kaptunk, a szokásos sémák persze benne voltak. Megvolt a humor, az izgalom, a dráma, az idegesítő részletek, de abszolút aranyos történetek voltak ezek. Valamiért Luca történetszálát tudtam igazán átérezni, az váltotta ki bennem a legtöbb érzelmet és gondolatot, aztán Anna, aztán Bogi. Nyilván ez attól is függ, hogy épp milyen élethelyzetben vagyunk.

Kicsit emlékeztetett az Igazából szerelem című film stílusára, összekötődéseire, és nagyon szép íve volt annak, ahogy a szemünk előtt kialakultak a történetek végei, illetve, ahogy összefonódtak a történetek.

Számítottam arra, hogy a kötet végére a három szál összefut, ami meg is történt, csak nem úgy, ahogy vágytam rá, vagy reméltem. Volt pár aha-élményem, és inkább a „de kicsi a világ” gondolattal éltem.

Az első történetet Soma vitte a hátán, a vicces szituációk neki köszönhetők (Anna története). A második már szomorúbb, nehezebb, mélyebb történet volt, ahol több konfliktus is előtérbe került (Luca története). A harmadik valahogy jó is volt, meg nem is; emlékeztetett egy korábbi történet szereplőjére, de lezáratlannak éreztem (Bogi története).

Igazából, ez már egy kisfelnőtt könyv lett, mert valahol már túlléptünk a csak gimin.

Három teljesen különböző lány, három különböző élethelyzet és érzelem, három történet más és más problémákkal. Szerintem mindenki megtalálja magát benne, ha nem is az összesben, de legalább egyben.

Amivel én nem tudtam mit kezdeni, és egy idő után már magától megfordult a szemgolyóm a gödrében tőle, az a prank szó volt. Picit idegesített már a végére, és kicsit olyan érzésem lett volna, mintha nem lenne rá magyar szó, sokszor is volt néha emlegetve, és visszaidézte a Hűvösvölgyi suli pár részletét, amikor mindig mindenki flow-ban van. Itt meg crush-ban.

Másrészt, picit már unom a közösségi média szapulását. Értem, hogy ez is tanító jellegű célzás és kritika, vagy görbe tükör a mai fiataloknak, de akik benne élnek, azoknak szajkózni ezt fölösleges. Mindenki másnak egy idő után unalmas.

Bár kedves, szórakoztató, limonádé könyv, azért nem a karácsony előtti hajtásban olvasnám, hanem a két ünnep között, vagy utána, amikor csillapodnak a dolgok körülöttem.

Mindettől függetlenül, szeretem a stílusát még mindig.